-Ki az kicsim?
-Senki legalábbis az ajtó előtt senki sincs.-már nem is.
-Joji légyszíves nézd meg te is!-ekkor megrezzent a bokor. Castiel összehúzta magát és gondolom lefogta Démont.
-Tényleg senki és semmi.-Joji
-Akkor jó!
-Gyere Fantom!
-Mikor jössz!
-Úgy fél egy órát szándékozok ellenni!
-Olyan sokat?
-Közbe talizunk Lysával is!
-Akkor jó!- még párszor mondja és rám is át ragad.
-Na, majd jövök puszi!
-Puszi!
Azzal kiléptem az ajtón.
-Psszt...Cas?
-Itt vagyok!-állt fel a bokorból.
-(Kuncogtam)Levél van a hajadban!-majd felnyúltam a levélért.
-Induljunk!
-De....
- Később is megtudod igazítani a hajad!
Azzal elindultunk. Castiel elkezdte kiszedni a hajából és a ruhájából a leveleket,ágakat.
-Be kell vallanom egész jól megoldottad a hárítást!
-A bokrosra gondolsz? Az rögtönzés volt.
- Elég érdekes vagy.
-Mer'?
-Ollómániás, szociopata, bunyós és elvetemült kis csaj vagy.
-Kis csaj?-lendült volna a kezem ha a vöri nem fogja le.
-Áj le törpe!
-Hm!
-Bedobod a durcit?
-Csit...!
-Na mi van?
-Ott jön Amber!
-Hogy, mi?
És tényleg már csak méterek választottak el tőle.
( Hova bújjunk el? Hova, hova?)
Á!! Azzal berántottam Cast a bokorba Démonnal együtt.
-Mi a...?-befogtam a száját!
Mar úgy tűnt látszani, hogy elmennek de egy óvatlan pillanatban megmozdult Cas és vele együtt a bokor is.
-Mi ez?-Amber-ki van ott?
A bokor felé jött.
(Ne nézd meg ne nézd meg kérlek)
Már a bokor előtt járt amikor jött egy kocsi.
-Apuuu!!!!!!!
-Gyere kicsim!
Azzal elmentek. Jaj de jó!
-Te normális vagy? Megint a bokor?
-Egy hajszál híja volt hogy lebukjunk, szerinted volt jobb ötletem.
-És miért is bújtunk el?
-Hogy ne bukjunk le!
-Mivel?
-Figyu Cas ha Amber megtudta volna, hogy együtt sétálunk nem az lett volna az első gondolata, hogy kutyát sétáltatunk!
-Jó igazad van.
-Tudom.
Onnantól kezdve a suliról a családjainkról beszélgettünk. Sok minden kiderült Cas legjobb barátjáról a zenekarjáról családi hátteréről és még millió egy dologról. Kicsit talán még kíváncsi is lettem. De a mese délutánnak hamar vége lett én is és ő is hazamentünk. Otthon Szerencsére senki nem tudta meg hogy Cassal sétáltattam meg Fantomot. Viszont az örömöm nem tartott sokáig, ugyanis rájöttem , hogy leckét még nem írtam gyorsan neki is álltam. És csak tanultam, tanultam, tanultam...Majd a végén sikerült elaludnom tanulás közbe.
Folytatjuk...
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése